A térbeli rajzolásnak ugyan nem feltétele hogy lássuk is, mit csinálunk – de általános tapasztalat szerint sokat javít a rajzolás sebességén és minőségén. Úgyhogy első lépésként mi is váltsunk inkább egy térbeli nézetre. Ennek (mint lassan már megszokhattuk) számos módja van: például a View • 3D Views • Viewpoint Presets menüpont (=VP (alias ddVPoint) parancs). Ennek párbeszédpaneljén megadhatjuk a nézési iránynak a vízszintes alap-síkban, ill. attól mért szögét. E megadás történhet a szögek megfelelő rovatba írásával – vagy egyszerűen a megfelelő helyre való kattintással.

Népszerű, (és gyors) nézetbeállítási forma a 3dorbit ( View • 3D Orbit) parancs használata. Ennek egyetlen hátránya, hogy (az általunk használt, 2000-es verzióban) szinte lehetetlen a Z tengelyt függőlegesben tartani. Lehet, hogy konzervatizmusnak tűnik ilyen apróságon fönnakadni, de (a gravitácó tiszteletén kívül) szerintem meggyőző okok hozhatók, miért is jó, ha a függőleges vonalak annak is látszanak: pl. a monitor pixeles felépítéséből adódóan a függőlegestől csak kismértékben eltérő vonalakon kis "szakadások" jelennek meg – ez figyelmeztethet pl. szerkesztési hibára, ha egy függőlegesnek szánt vonal mégsem lenne az.

Még kevésbé javaslom az izometrikus nézetek használatát (pl. View • 3D Views • SW Isometric), ezek ugyanis gyakran eredményeznek egymást takaró vonalakat, s ezáltal sokszor megnehezítik a pont-kijelölést. (Még rosszabb a helyzet az alaprajzilag 45°-os vonalakkal – ezek lejtése ugyanis teljesen rejtve marad.)

A síkbeli elemek is térbelivé tehetők ha azokhoz "vastagságot" (Thickness) rendelünk. Ehhez – a rajzelem(ek) kijelölése után – a Modify • Properties menü panelének Thickness rovatában javítsuk ki az eddigi 0-át 300-ra. Ezek után a vonalak, mint az alapsíkon álló "szalagok" jelennek meg.

Egy zárt Pline kiemelésével létrejött elem tehát még nem test, és erről meg is győződhetünk, ha a View • Shade • Flat Shaded, Edges On menüponttal "árnyalt" képet kérünk a rajzról (l. ábra). De ez nem általános szabály, mert pl. a körnek magasságot adva, egy "tömör" hengert kapunk, azaz (legalábbis a takartvonalas képen) nem látunk a belsejébe.

Az ilyen "térbeliesített" 2D-s elemek használatának mindenestere erős korlátja, hogy magasságuk (nyilvánvalóan) minden végpontjukban azonos kell maradjon.

A valódi 3D rajzelemek közül a legegyszerűbb felület a 3dFace (3dLap): egy (max. 4 oldalú) térbeli négyszög. (A legegyszerűbb 3D elem a Line). A 3D rajzelemekre nem vonatkoznak az előbb látott korlátozások. Ez egyszerűen szemléltethető a tető megrajzolásával, megmutatva egyúttal, hogy az XY síkkal nem párhuzamos felületet is lehet szerkeszteni:
• A 3dFace első két pontját megadhatjuk egyszerűen a meglévő "fal" fölső élének végpontjaira kattintva. A harmadik, és negyedik pont megadásánál használhatjuk a pont-szűrőket (Point Filters): így módunk van ugyanis arra, hogy egy pont (az ábrán épp a gerinc túlsó végpontja) megadását kétfelé bontsuk. Mivel tudjuk, hogy a pontnak a fal felezőpontja felett kell lennie, írjuk be: .xy[Enter], (gépelésből felmentetteknek: Shift + jobb egérgomb, majd a gyorsmenüben: Point Filters • .XY). Ezzel elértük, hogy elég egy olyan pontot megmutatnunk, melynek x, és y koordinátái megegyeznek az általunk megadni kívánt pontéval. Erre tökéletesen megfelel az ábrán is látható felezőpont. Persze a z koordináta megadására nem felmentést, csak haladékot kaptunk; a felezőpont megadása után a program azonnal számonkéri rajtunk tartozásunkat ((need Z):), ám mi felkészülten vájuk a pillanatot, és beírjuk: 540[Enter]. Ez lesz ugyanis a gerincmagasság (abszolút koordináta!). A másik tetősíkot előállíthatjuk a már megrajzolt sík gerinc-vonalra való tükrözésével .

Azért nem minden fenékig papsajt! Az árnyalt képen ugyan kevéssé látványos, de a "normál", drótvázmodelles képen (View • Shade • 2D Wireframe), és főleg nyomtatásban zavaró lehet az alsó falrész és az oromfal közötti vonal. Erre is van megoldás: robbantsuk föl (Explode) a téglalapot, és töröljük ki az első és hátsó falakat (az oromfal marad!), majd rajzoljunk helyettük ugyanolyan geometriájú 3dFace-eket :o.

Ezeknek ugyanis van egy utolsó trükk a tarsolyukban: egyes éleik láthatatlanná tehetők! Ehhez csak el kell indítanunk az Edge parancsot, és rá kell mutatnunk a 3dFace-ek eltüntetni kívánt éleire (a közös élekre elég egyszer), majd Enter.

Ilyen esetekre lett kitalálva a fehasználói koordinátarendszer: UCS = User Coordinate System – ez egyben a koordináta-rendszerek módosítását/váltását szolgáló parancs neve is. Ezt a "saját" koordináta-rendszert oda, akkor, és úgy helyezzük el és át, ahogy és amikor akarjuk. Legáltalánosabban alkalmazható megadási mód a három-pontos módszer: ekkor meg kell adnunk az új koordináta-rendszer origójának helyét, egy második pontot az X tengely pozitív felén, végül egy harmadikat, amely az XY síkon, annak is pozitív y tartományán van.

Ebben a koordináta-rendszerben legyen az ablak a saroktól 240cm-re X, 100cm-re Y irányban (Tracking!). Legtöbbször persze nem ilyen egyszerű az ablak helyének megadása, hanem alaprajzából, és/vagy (parapet)magasságából (~vízszintes, ill. függőleges vetületéből) adódik!