Számítógépek alkalmazása 2 - A CAD
alapjai (AutoCAD 2000) 4. gyakorlat |
Ha kérdésed van, ide írhatsz. Visszatérés az első lapra.
A feladat az alábbi ábrán
látható házszerű test térbeli (felület)modelljének
elkészítése:
(a 2000. évi országos gyermekrajz-pályázat 3-4 éves
korosztályának megosztott 2. díjas terve)
![]() |
• Hogy ismerős terepről
induljunk, legyen a ház alaprajza azonos a berendezési
gyakorlaton fölrajzolttal: azaz belmérete legyen 720×540cm,
falvastagsága 38cm. Ha még megvan,
akár folytatható is a múltkori rajz – persze az sem
veszít sokat, aki "újraszerkeszti" a 796×616 cm-es
befoglaló-téglalapot...
|
•
3D nézetek A térbeli rajzolásnak ugyan nem feltétele hogy lássuk is, mit csinálunk – de általános tapasztalat szerint sokat javít a rajzolás sebességén és minőségén. Úgyhogy első lépésként mi is váltsunk inkább egy térbeli nézetre. Ennek (mint lassan már megszokhattuk) számos módja van: például a View • 3D Views • Viewpoint Presets menüpont (=VP (alias ddVPoint) parancs). Ennek párbeszédpaneljén megadhatjuk a nézési iránynak a vízszintes alap-síkban, ill. attól mért szögét. E megadás történhet a szögek megfelelő rovatba írásával – vagy egyszerűen a megfelelő helyre való kattintással. Népszerű, (és gyors) nézetbeállítási forma a 3dorbit
( Még kevésbé javaslom az izometrikus nézetek
használatát (pl. |
![]() |
Az alábbi ábrán látható a kiindulási helyzet: a
beállított 3D nézetben is az eddig megszokott módon, a már
megrajzolt rajzelemek jellemző pontjainak felhasználásával (OSNAP) rajzolhatunk. A 3D rajzoláshoz
érdemes persze külön fóliá(ka)t létrehozni (és a
fölösleges 2D-s fóliákat lefagyasztani: ).
•
Térbeli 2D-s rajzelemek A síkbeli elemek is térbelivé tehetők ha azokhoz "vastagságot" (Thickness) rendelünk. Ehhez – a rajzelem(ek) kijelölése után – a Modify • Properties menü panelének Thickness rovatában javítsuk ki az eddigi 0-át 300-ra. Ezek után a vonalak, mint az alapsíkon álló "szalagok" jelennek meg. Egy zárt Pline kiemelésével létrejött elem tehát még nem test, és erről meg is győződhetünk, ha a View • Shade • Flat Shaded, Edges On menüponttal "árnyalt" képet kérünk a rajzról (l. ábra). De ez nem általános szabály, mert pl. a körnek magasságot adva, egy "tömör" hengert kapunk, azaz (legalábbis a takartvonalas képen) nem látunk a belsejébe. Az ilyen "térbeliesített" 2D-s elemek használatának mindenestere erős korlátja, hogy magasságuk (nyilvánvalóan) minden végpontjukban azonos kell maradjon. |
![]() |
Megjegyzés: a következőkben is a talán egyszerűbben értelmezhető árnyalt képek mutatják a szerkesztés menetét – de ez persze nem jelenti, hogy ez a szokásos megjelenítési mód! Ellenőrzési célokra persze jó, és ilyen egyszerű szerkesztési feladatoknál is megfelel, de komolyabb munkánál jellemzően a "drótvázas" megjelenítést használjuk.
•
3D rajzelemek A valódi 3D
rajzelemek közül a legegyszerűbb felület a 3dFace
(3dLap): egy (max. 4 oldalú) térbeli
négyszög. (A legegyszerűbb 3D elem a Line).
A 3D rajzelemekre nem vonatkoznak az előbb látott
korlátozások. Ez egyszerűen szemléltethető a tető
megrajzolásával, megmutatva egyúttal, hogy az XY
síkkal nem párhuzamos felületet is lehet szerkeszteni: |
![]() |
![]() |
Az oromfal megrajzolása
előtt térjünk vissza a 3D-Fal
fóliára (mert ugye a tetőt mindenki külön
fólián alkotta meg...). Itt egy újabb, 2D-s
rajzelemek számára elérhetetlen dolgot viszünk
véghez: változó magasságú rajzelemet rajzolunk!
Méghozzá (a meglévő végpontok megfogásával)
könnyedén: mindössze annyi a dolgunk, hogy a 3dFace
negyedik végpontjának megadása helyett Enter-t
ütünk. Azért nem minden fenékig papsajt! Az
árnyalt képen ugyan kevéssé látványos, de a
"normál", drótvázmodelles képen (View
• Shade • 2D Wireframe), és főleg
nyomtatásban zavaró lehet az alsó falrész és az
oromfal közötti vonal. Erre is van megoldás:
robbantsuk föl (Explode Ezeknek ugyanis van egy utolsó trükk a tarsolyukban: egyes éleik láthatatlanná tehetők! Ehhez csak el kell indítanunk az Edge parancsot, és rá kell mutatnunk a 3dFace-ek eltüntetni kívánt éleire (a közös élekre elég egyszer), majd Enter. |
Megjegyzés: vannak persze örök elégedetlenek, akiket még olyan apróságok is zavarnak, mint pl. hogy most a végfal (lévén két darabból) csak nehézkesen jelölhető ki, és ha árnyalásnál be vannak kapcsolva az élek (...Edges on), még mindig látszik a határvonal. Van azért megoldás: a PFace rajzelem alkalmazása. Ez tulajdonképpen speciális "összekapcsolt" 3DFace elemeket jelent. Megadási módja nem igazán felhasználó-barát: először meg kell adni az elem csúcspontjait, majd (Enter után) az egy-egy lapot alkotó csúcsokat (több lap is megadható). Ez azért konvex ötszög esétén nem jelent megoldhatatlan nehézséget: sorban meg kell adni a lefedendő terület öt csúcsát (Enter), majd az összekötendő csúcsokat: 1 2 3 4 5[Enter] (a lap lezárására) [Enter] (a Pface lezárására).
• Felhasználói koordináta-rendszerek (UCS)
Az alsó ablakokat még
megrajzolhatjuk az alap-síkon egyszerű vonalként (amit
azután helyére emelünk (@0,0,100),
majd magasságot (150)
rendelünk hozzá). Viszont a tetőablakok megrajzolása
ebben a koordinátarendszerben már kissé nehézkes
lenne. Ilyen esetekre lett kitalálva a fehasználói koordinátarendszer: UCS = User Coordinate System – ez egyben a koordináta-rendszerek módosítását/váltását szolgáló parancs neve is. Ezt a "saját" koordináta-rendszert oda, akkor, és úgy helyezzük el és át, ahogy és amikor akarjuk. Legáltalánosabban alkalmazható megadási mód a három-pontos módszer: ekkor meg kell adnunk az új koordináta-rendszer origójának helyét, egy második pontot az X tengely pozitív felén, végül egy harmadikat, amely az XY síkon, annak is pozitív y tartományán van. Ebben a koordináta-rendszerben legyen az ablak a saroktól 240cm-re X, 100cm-re Y irányban (Tracking!). Legtöbbször persze nem ilyen egyszerű az ablak helyének megadása, hanem alaprajzából, és/vagy (parapet)magasságából (~vízszintes, ill. függőleges vetületéből) adódik! |
![]() |
VÉGE!