Ebben a segédletben nagyobbrészt a parancsok begépelhető formája kerül ismertetésre, ugyanis ez a forma dokumentálható a legjobban (legrövidebben, és -egyértelműbben), egyben ez a legidőtállóbb. Az AutoCAD ugyanis alapvetően parancsorientált program, és bár az idők során a parancsnyelvet egyre jobban elfedték a ráépült grafikus "felépítmények" (menük és gombok), ezek azonban sokszor verzióról verzióra is átalakulnak – az alap-parancsok működése viszont (a régebbi verziókkal való kompatibilitás fenntartása érdekében) csak elvétve változik.

A parancsok kiadása egyébként meggyorsítható, ugyanis a parancsoknak álnevet (alias) adhatunk, s így nem kell annyit gépelni; elég pl. Z a Zoom helyett (…már csak tudni kell az álneveket). Ezek az álnevek egy (ACAD.PGP nevű) szöveges fájlban vannak leírva, így (saját gépünkön!) egy egyszerű szövegszerkesztő segítségével módosíthatók, "testre szabhatók".

P A leírásban a parancsok ILYen módon jelennek meg (elég a nagybetűs alias-t begépelni), míg a menü-parancsokat a Menü • Almenü formátum jelöli.

Megjegyzendő, hogy az azonos néven megjelenő parancsok működése néha különböző. Ennek oka, hogy az AutoCAD menüparancsai átprogramozhatók, "sorbafűzhetők"; pl. az Erase (Radír) parancs begépelve egy elemlistát kér be, és csak a lista elfogadása (Enter) után töröl, de menüből elindítható úgy is, hogy minden rajzelemet, amire rákattintunk, azonnal töröljön. Sok parancsnak létezik kétféle, parancssori, illetve párbeszédpaneles változata - ekkor többnyire a párbeszédpaneles verzió az alapértelmezésű, és az "eredeti", parancssori változat kapott új nevet (pl. Block helyett -Block).

A rajzolás tulajdonképpen a megfelelő típusú rajzelemek elhelyezését jelenti. Minden rajzelem jellemző pontjait, adatait "bekéri" a program (pl. a Line (Vonal) végpontjait, vagy a Circle (Kör) középpontját és sugarát). Néha több adatmegadási forma között választhatunk; pl. a kör esetén középpont és átmérő/sugár, 2 tengelyvégpont, 3 pont… A rajzolási parancsok jellemzően a Draw menüben, illetve a hasonló nevű eszközsoron (toolbar) kaptak helyet.

A szerkesztés során a rajzban korábban elhelyezett rajzelemeket manipulálhatjuk (törölhetjük, mozgathatjuk, másolhatjuk módosíthatjuk…). A szerkesztési parancsok helye a Modify menü, ill. a hasonnevű eszközsor.

A kiadott parancs általában további adatokat kér be a működéséhez. Ekkor az alsó parancssorba kiírja, milyen típusú adatokat vár, és/vagy opciókat kínál föl, melyek közül választva befolyásolható a parancs futása. Ha nem választunk az opciók közül, akkor az <alapértelmezés> lesz érvényes.

Minthogy a szerkesztési parancsok már létező rajzelemek manipulálására szolgálnak, nem meglepő, hogy mindegyiküknél szükséges a rajzelemek kiválasztása. Ezt – lévén az egyik leggyakoribb művelet – igyekeztek meg is gyorsítani: kiválaszthatjuk az elemeket egyesével (rájuk kattintva), vagy csoportosan (Crossing, ill. Window típusú kijelöléssel), vagy akár az összeset egyszerre (All), de ha már előzőleg ki lett(ek) választva egy másik parancs számára, ugyanaz(oka)t az eleme(ke)t újra kiválaszthatjuk a Previous opcióval.

P Ha azt szeretnénk, hogy az elemek kiválasztásakor mindig tudjuk, az AutoCAD melyiket fogja megtalálni, állítsuk a SORTENTS változót 127-re! Ezzel elérhető, hogy (mind megjelenítéskor, mind kiválasztáskor) a program a megrajzolási sorrend szerint sorolja az elemeket: azaz több, egymást fedő vonal közül mindig az utolsóként rajzolt látszik a monitoron, és rákattintással az is kerül kijelölésre. Ha valakinek úgy egyszerűbb, a változó beállítása helyett az Tools • Options parancs panelének User Preferences lapján, az Object Sorting Methods részén kapcsolja be az összes választó-kapcsolót (– és ezzel állítsa a SORTENTS változót 127-re! ;-)

P Ha rossz prancsot adtunk ki, megszakítása a [Esc] billentyűvel történhet. Ha csak később kapunk észbe, a (soklépcsős!) U (V) paranccsal visszavonhatjuk az előzőleg kiadott parancsokat.

Az OSnap módok megadására persze nem a gépelés a leggyorsabb módszer: ezek elérhetők a kurzor menüből is, amely az egér 3. (középső) gombjával, vagy a [Shift] + 2. (jobb) gombbal), a kurzor aktuális pozíciójában jeleníthető meg! (És ahogy már említettem, a Line parancs szintén indítható menüből, vagy az eszközsor ikonjával is.)

Még ennyit sem kell azonban dolgoznunk: a running object snap ("futó" tárgyraszter) beállítás lehetővé teszi ugyanis, hogy az OSnap módok közül tetszőleges számú folyamatosan aktív legyen. Ezt a segítséget az [F3] billentyűvel, vagy vagy az alsó státuszsor OSNAP gombjára való kattintással kapcsolhatjuk ki-be. Természetesen annak nincs értelme, hogy minden OSnap mód folyamatosan aktív legyen: így megadható, hogy épp melyeket akarjuk bekapcsolni. Erre legegyszerűbb módszer talán, ha az előbb említett OSNAP gombra a 2. (jobb) egérgombbal kattintunk, majd a megjelenő menüből a Settings opciót választjuk, és a megjelenő panelen bejelöljük a használni kívánt opciókat. Célszerű például bekapcsolni az ENDpoint (VÉGpont), és INTersection (METszéspont) opciókat, mert a következőkben sokszor lesz szükségünk a meglévő rajzelemek végpontjainak és metszéspontjainak megfogására!

Ha pl. (csak) a CENter mód van beállítva, és a Line parancs kiadása után a körhöz közelítünk a kurzorral, a kör középpontjában egy kis sárga kör tűnik föl, jelezve, hogy ha most kattintunk, a kör középpontja lesz kiválasztva. Bonyolultabb eset, ha mind a CENter, mind a QUAdrant opció aktív. Mivel ilyenkor az AutoCAD a közelebbi OSnap pontot találja meg, elsőre elég reménytelennek tűnhet a középpont megfogása; mégis van azért megoldás, mindjárt több is. Első, hogy miután "megmutattuk" a programnak a kört, a középpontjához visszük a kurzort, ahol ekkor jutalmul megkapjuk a kicsi sárga köröcskénket. Második megoldás (mert ehhez két kéz kell), ha a körvonalon maradva megnyomjuk a [TAB] billentyűt, mikoris az AutoCAD sorra megmutatja nekünk az aktuális beállítások mellett elérhető OSnap pontokat. Végül a harmadik megoldás, hogy az épp futó beállítást egy pont kiválasztásának idejére (a fönt leírt módon) "fölülbíráljuk"!

Az Ortho mód ki-be kapcsolható az [F8] billentyűvel, vagy az alsó státuszsoron az ORTHO gombra kattintva. (Aktuális állapota a gomb állapotából látható.) Fontos tudni, hogy a tárgyraszter (OSnap) beállítások "fölülbírálják" ezt a korlátozást: azaz ha a végpont-fogás aktív, és egy vonalra kattintunk, akkor mindenképp a vonal végpontja kerül kiválasztásra, tekintet nélkül arra, hogy az Ortho mód aktív vagy sem!

A legördülő menüből kiadott parancs (általában) megszakítja az előző parancsot, egyes transzparens parancsok viszont egy másik parancs futása közben, annak megszakítása nélkül is működnek. Ilyen az Ortho (és az előbb ismertetett OSnap) is, így azt bármikor, akár egy parancs futása közben is ki-be kapcsolhatjuk. Hogy azért ne legyen ennyire egyszerű, transzparens módban a parancsokat a ' jellel kell kezdeni ('ORTHO ON) – ezért azután egyszerűbb megjegyezni a hozzá rendelt funkcióbillentyűt (vagy kattintgatni).

A rajzelemek kiválasztása itt Crossing (Metsz) típusú ablakkal történik: a rajz üres részére kattintva, majd az egeret bal felé mozdítva ilyen kijelölést végezhetünk: minden, az ablakon belül lévő, vagy azt metsző rajzelem ki lesz jelölve. (Jobbra mozgatással Window (Ablak) kijelölést kapunk - ekkor csak a teljes egészükben az ablakban lévő rajzelemek lesznek kijelölve.)

Ismétlésül: A szerkesztési utasítások segítségével a rajzban már létező objektumokat módosíthatjuk. Ha a (pl. másolási, tükrözési) parancs következtében új rajzelem jön létre, az új elemek "öröklik" az eredeti rajzelem jellemzőit (pl. színét…). A (legtöbb) szerkesztési parancs helye a Modify menü, vagy az azonos nevű eszköztár. E parancsok többnyire egy elem(-lista) megadását várják (amelyre azután a parancs vonatkozni fog). Gyakran kell egy távolságot, vagy vektort (~távolság + irány) megadnunk (pl. másolás elmozdítási távolsága, iránya): ez megtehető két pont megadásával (vagy -mutatásával) is.

Néhány szerkesztési parancs működési sémája:

 •  Copy (Másol): Parancs + Elemek + Vektor
Többszörös másoláskor: Parancs + Elemek + M (•>Multiple (Többszöröz) opció) + Bázispont + Végpontok
Rajzelem(ek) másolása adott helyre.

 •  ROtate (Forgat): Parancs + Elemek + Bázispont (•> forgatási középpont) + Szög (pl.: -30)
Rajzelem(ek) elforgatása adott pont körül a koordináta-rendszer alapsíkjában.

 •  Extend (Elér): Parancs + Céllista + Elemek
Line, Arc, Pline megnyújtása kiválasztott elem(ek)ig – a múlt órán megismert Trim "ellentéte".

 •  Fillet (Lekerekít): Parancs + Két elem
Két Line, és/vagy Arc, ill. egy Pline két szomszédos szegmense közé adott (akár 0) sugarú lekerekítő ív szerkesztése. Speciális használata a 0 sugarú lekerekítés, ami gyakorlatilag a két elem összekötését eredményezi (=Trim & Extend egyben), és a két párhuzamos vonal közti lekerekítés.
· Radius (Sugár): a lekerekítés sugarának megadása/mutatása (Parancs + R + Sugár).

 •  Chamfer (Letör): Parancs + Két elem
Két metsző vonal közé egy letörő vonal szerkesztése.
· Dist. (Táv.): letörési távolságok megadása/mutatása (Parancs + D + Értékek).

 •  Stretch (Nyújt): Parancs + Elemlista + Vektor
Rajzelem(ek) (Crossing, vagy CP móddal!) kijelöltcsomópontjainak elmozdítása a többi csomóponthoz képest, és a metszett élek nyújtása. A teljes egészében az ablakba eső elem(ek) a Move-hoz hasonlóan elmozdul(nak), míg a Crossing ablak határolóéleit metsző elem(ek) ablakba eső pontja(i) elmozdul(nak), a külsők nem.

 •  ARray (Kioszt): Parancs + Elemek + (mátrix, vagy poláris kiosztás?) Rectangular/Polar + ...
·  mátrix (Rectangular) kiosztásnál az oszlopok (x) és sorok (y) számát, majd ezek távolságát kell megadni,
·  körkörös (Polar) kiosztás esetén megadandó a forgatás középpontja, és az alábbi három adatból kettő:
   – elemszám (az eredetivel együtt), (•>ha nem akarjuk megadni, [Enter])
   – a kitöltendő szögtartomány (•>ha nem akarjuk megadni, írjunk 0-át!)
   – az egyes elemek közötti elforgatási szög (•>csak akkor kell megadjuk, ha valamelyik kérdésre nem válaszoltunk)
   végül választhatunk, hogy az kiosztott elemek elforduljanak-e (Y/N).

P A parancsok futása közben használható az U (V) opció: ez az utolsó részműveletet vonja vissza (nem azonos az Undo (Vissza) paranccsal, mely teljes parancs(ok) hatálytalanítására szolgál!).