A leírásokban az ilyen háttérszínel kiemelt szakaszokban találhatók az elméleti jellegű magyarázatok.

A szövegben nagyobbrészt a parancsok neve (begépelhető formája) kerül ismertetésre, ugyanis ez dokumentálható a legjobban (legrövidebben, és -egyértelműbben), egyben ez a legidőtállóbb. Az AutoCAD ugyanis alapvetően parancsorientált program, és bár az idők során a parancsnyelvet egyre jobban elfedték a ráépült grafikus "felépítmények" (menük és gombok), ezek azonban néha verzióról verzióra is átalakulnak – az alap-parancsok működése viszont (a régebbi verziókkal való kompatibilitás fenntartása érdekében) csak elvétve változik.

Egy kiadott parancs általában további adatokat kér be a működéséhez. Ekkor az alsó parancssorba kiírja, milyen típusú adatokat vár, és/vagy opciókat kínál föl, melyek közül választva befolyásolható a parancs futása. Ha nem választunk az opciók közül, akkor az <alapértelmezés> lesz érvényes.

P Ha rossz prancsot adtunk ki, megszakítása a [Esc] billentyűvel történhet.

P Ha csak később kapunk észbe, a (soklépcsős!) U (V) paranccsal visszavonhatjuk az előzőleg kiadott parancsokat.

P Az utolsó parancs újból kiadható az [Enter] (vagy az ezzel egyenértékű [Szóköz]) billentyűvel. Persze nem mindig (csak ha nem fut semmilyen parancs) és nem mindent (némely menüpont vagy gomb egy parancs speciális opcióját indítja – ilyenkor az "újraindítás" csak magára az alapparancsra vonatkozik).

A parancsok neve a leírásban általában Így jelenik meg, ám mikor kifejezetten a parancs begépelt alakjáról van szó, azt ILYen módon jelöltem (a nagybetűvel írt rész az alias). A menüparancsokat a Menü • Almenü formátum jelöli.

P Az alias AutoCAD a parancs-kiadás gyorsítására szolgáló "álnév" – segítségével nem kell annyit gépelni; elég pl. Z a Zoom helyett (…már csak tudni kell az álneveket). Ezen álnevek egy (ACAD.PGP nevű) szöveges fájlban vannak leírva, így (saját gépünkön!) egy egyszerű szövegszerkesztő segítségével módosíthatók, "testre szabhatók".

Az azonos néven megjelenő parancsok működése néha különböző. Ennek oka, hogy az AutoCAD menüparancsai "programozhatók", hogy a szerkesztés egyszerűsítése érdekében automatikusan kiválasszák pl. egy parancs egy bizonyos opcióját. Ezen túl néhány parancsnak létezik parancssori és párbeszédpaneles változata is - ekkor többnyire a párbeszédpaneles verzió az alapértelmezésű, és a parancssori változat kap új nevet (pl. Block helyett -Block).

Az AutoCAD-ben a rajzolás és módosítás (általában) parancsok kiadásával történik (a kivételekkel később foglalkozunk).

Az AutoCAD terminológiájában rajzolás adott típusú rajzelemek elhelyezését jelenti (tehát rajzolásnak minősül pl. három egyenest érintő kör szerkesztése). Minden rajzelem jellemző pontjait, adatait "bekéri" a program (pl. a Line (Vonal) végpontjait, vagy a Circle (Kör) középpontját és sugarát). Néha több adatmegadási forma között választhatunk; pl. a kör esetén középpont és átmérő/sugár, 2 tengelyvégpont, 3 pont… E parancsok jellemzően a Draw menüben, illetve a hasonló nevű eszközsoron (toolbar) kaptak helyet.

Az AutoCAD terminológiájában a módosítás a rajzban korábban elhelyezett rajzelemeket manipulálását jelenti (pl. törlés, mozgatás, másolás nyújtás…), függetlenül attól, hogy ez új elem létrejöttét eredményezi-e – így módosításnak minősül pl. a másolás, annak ellenére, hogy az eredeti rajzelemet semmiféle változás nem érinti). E parancsok helye jellemzően a Modify menü, ill. a hasonnevű eszközsor.

Minthogy a módosítási parancsok már létező rajzelemek manipulálására szolgálnak, nem meglepő, hogy mindegyiküknél szükséges a rajzelemek kiválasztása. Ezt – lévén az egyik leggyakoribb művelet – igyekeztek megí gyorsítani: kiválaszthatjuk az elemeket egyesével (rájuk kattintva), vagy csoportosan (Crossing, ill. Window típusú kijelöléssel), vagy akár az összeset egyszerre (All), de ha már előzőleg ki lett(ek) választva egy másik parancs számára, ugyanaz(oka)t az eleme(ke)t újra kiválaszthatjuk a Previous opcióval.

Az OSnap módok megadására persze nem a gépelés a leggyorsabb módszer: elérhetők a kurzor menüből is, amely az egér 3. (középső) gombjával, vagy a [Shift] + 2. (jobb) gombbal), a kurzor aktuális pozíciójában jeleníthető meg!

Még ennyit sem kell azonban dolgoznunk: a running object snap ("futó" tárgyraszter) beállítás lehetővé teszi ugyanis, hogy az OSnap módok közül tetszőleges számú folyamatosan aktív legyen. Ezt a segítséget az [F3] billentyűvel, vagy vagy az alsó státuszsor OSNAP gombjára való kattintással kapcsolhatjuk ki-be. Természetesen annak nincs értelme, hogy minden OSnap mód folyamatosan aktív legyen: így megadható, hogy épp melyeket akarjuk bekapcsolni. Erre legegyszerűbb módszer talán, ha az előbb említett OSNAP gombra a 2. (jobb) egérgombbal kattintunk, majd a megjelenő menüből a Settings opciót választjuk, és a megjelenő panelen bejelöljük a használni kívánt opciókat. Célszerű például bekapcsolni az ENDpoint (VÉGpont), és INTersection (METszéspont) opciókat, mert a következőkben sokszor lesz szükségünk a meglévő rajzelemek végpontjainak és metszéspontjainak megfogására!

Ha pl. (csak) a CENter mód van beállítva, és a Line parancs kiadása után a körhöz közelítünk a kurzorral, a kör középpontjában egy kis sárga kör tűnik föl, jelezve, hogy ha most kattintunk, a kör középpontja lesz kiválasztva. Bonyolultabb eset, ha mind a CENter, mind a QUAdrant opció aktív. Mivel ilyenkor az AutoCAD a közelebbi OSnap pontot találja meg, elsőre elég reménytelennek tűnhet a középpont megfogása; mégis van azért megoldás, mindjárt több is. Első, hogy miután "megmutattuk" a programnak a kört, a középpontjához visszük a kurzort, ahol ekkor jutalmul megkapjuk a kicsi sárga köröcskénket. Második megoldás (mert ehhez két kéz kell), ha a körvonalon maradva megnyomjuk a [TAB] billentyűt, mikoris az AutoCAD sorra megmutatja nekünk az aktuális beállítások mellett elérhető OSnap pontokat. Végül a harmadik megoldás, hogy az épp futó beállítást egy pont kiválasztásának idejére (a fönt leírt módon) "fölülbíráljuk"!

Az Ortho mód ki-be kapcsolható az [F8] billentyűvel, vagy az alsó státuszsoron az ORTHO gombra kattintva. (Aktuális állapota a gomb állapotából látható.) Fontos tudni, hogy a tárgyraszter (OSnap) beállítások "fölülbírálják" ezt a korlátozást: azaz ha a végpont-fogás aktív, és egy vonalra kattintunk, akkor mindenképp a vonal végpontja kerül kiválasztásra, tekintet nélkül arra, hogy az Ortho mód aktív vagy sem!

A legördülő menüből kiadott parancs (általában) megszakítja az előző parancsot, egyes transzparens parancsok viszont egy másik parancs futása közben, annak megszakítása nélkül is működnek. Ilyen az Ortho (és az előbb ismertetett OSnap) is, így azt bármikor, akár egy parancs futása közben is ki-be kapcsolhatjuk. Hogy azért ne legyen ennyire egyszerű, transzparens módban a parancsokat a ' jellel kell kezdeni ('ORTHO ON) – ezért azután egyszerűbb megjegyezni a hozzá rendelt funkcióbillentyűt (vagy kattintgatni).

A rajzelemek kiválasztása nem csak egyesével történhet. A rajz üres részére kattintva, majd az egér elmozdítása után mégegyszer kattintva egy téglalapot jelölhetünk ki.

• Ha a két kattintás között az egeret bal felé mozdítjuk, Crossing (Metsz) típusú kijelölést végzünk - ekkor minden, az ablakon belül lévő, vagy azt metsző rajzelem ki lesz választva.
• Ha viszont a két kattintás között az egeret jobb felé húzzuk, Window (Ablak) kijelölést végzünk - ekkor csakis a teljes egészükben az ablak belsejébe eső rajzelemek lesznek kiválasztva.

P E kijelölés-típusok használatát közvetlenül is kezdeményezhetjük, a C, ill. W opció begépelésével. Gépeléssel választva ráadásul használhatunk téglalap helyett poligon alakú kijelölő-területet (CP, ill. WP), vagy metsző vonalat (F, Fence).

Ha egy új módosító parancshoz újból a legutóbb kiválasztott elemeket akarjuk kijelölni, újra-kiválasztásukra használhatjuk a Previous opciót (kiválasztáskor egyszerűen írjunk egy P-t).

Az utolsó kiválasztási művelet hatására kijelölt elemek kijelölésének visszavonására az Undo (U) opció szolgál. Ha csak bizonyos elemek kijelölését kívánjuk törölni, a Remove (R) opcióval megfordítható a kijelölés iránya. Az új elemek kijelöléséhez való visszatérésre az Add (A) opciót használhatjuk. Az összes rajzelem az ALL opcióval jelölhető ki.

P Ha azt szeretnénk, hogy az elemek kiválasztásakor mindig tudjuk, az AutoCAD melyiket fogja megtalálni, állítsuk a SORTENTS változót 127-re! Ezzel elérhető, hogy (mind megjelenítéskor, mind kiválasztáskor) a program a megrajzolási sorrend szerint sorolja az elemeket: azaz több, egymást fedő vonal közül mindig az utolsóként rajzolt látszik a monitoron, és rákattintással az is kerül kijelölésre. Ha valakinek úgy egyszerűbb, a változó beállítása helyett az Tools • Options parancs panelének User Preferences lapján, az Object Sorting Methods részén kapcsolja be az összes választó-kapcsolót (– és ezzel állítsa a SORTENTS változót 127-re! ;-)

Az Offset (Párh) paranccsal egy meglévő rajzelem olyan (párhuzamos) másolatait állíthatjuk elő, melyek minden pontja egyenlő távolságra van az eredeti elemtől. Választhatunk, hogy ezt a merőleges távolságot adjuk-e meg (akár mérettel, akár két pont távolságával), vagy (a Through opcióval) egy pontot, amin a másolatnak át kell mennie. A parancs a megadott beállítással megszakításig fut; megjegyzi, és következő indításkor alapértelmezésként fölkínálja az utoljára használt értéket/beállítást.

Ha a rajz egy részletét akarjuk kinagyítani, alkalmazhatjuk a Zoom parancs Window opcióját (Z W). Mivel ez a parancs alapértelmezésű funkciója, elég a Zoom parancsot kiadni (Z), és máris mutathatjuk a kinagyítani kívánt téglalap alaú terület két átellenes sarokpontját.

Az előző nézethez a Zoom parancs Previous (Előző) opciójával térhetünk vissza (Z P).

Ha kedvezőbb nézetet keresünk, célszerű lehet a Zoom parancsot real time módban használni (Zoom[Enter][Enter], vagy a Zoom Realtime gomb a Standard eszközsoron): ekkor a kurzor nagyító alakú lesz, és az egeret (lenyomott gombbal) fölfelé húzva nagyíthatjuk, lefelé húzva kicsinyíthetjük a képet. Ha nem a kívánt rész van a kép közepén, kattintsunk a jobb gombbal, és az előugró menüből válasszuk a Pan (Tol) parancsot – ekkor az egér húzásával a rajz képét tetszőleges irányban mozgathatjuk.

A nézet módosítására használató a görgős egerek görgője is: fölfelé görgetve nagyíthatjuk, lefelé görgetve kicsinyíthetjük, lenyomva tartott görgővel pedig eltolhatjuk a képet.

 •  Erase (Radír): Parancs + Elemlista
Rajzelemek törlése.

 •  Copy (Másol): Parancs + Elemlista + Bázispont + Végpont(ok)
Rajzelem(ek) másolása adott helyre, ill. adott eltolással.

---

 •  Move (Mozgat): Parancs + Elemlista + Vektor
Rajzelem(ek) elmozgatása adott adott helyre, ill. adott eltolással.

 •  ROtate (Forgat): Parancs + Elemlista + Bázispont (azaz forgatási középpont) + Szög (pl.: -30)
Rajzelem(ek) elforgatása adott pont körül.

---

 •  Trim (Metsz): Parancs + Vágóéllista + Elemek
Rajzelemeknek a vágóélként kiválasztott elemekkel való metszéspontjaik, ill. végpontjaik közti szakaszainak ki, ill. lemetszése.

 •  Extend (Elér): Parancs + Céllista + Elemek
Rajzelemeknek nyújtása kiválasztott célelem(ek)ig.

---

 •  Fillet (Lekerekít): Parancs + Két elem
Két Line, és/vagy Arc, ill. egy Pline két szomszédos szegmense közé adott (akár 0) sugarú lekerekítő ív szerkesztése. Speciális használati módjai a 0 sugarú lekerekítés, ami gyakorlatilag a két elem összekötését eredményezi (=Trim & Extend egyben), illetve a két párhuzamos vonal közti lekerekítés.
· Radius (Sugár): a lekerekítés sugarának megadása/mutatása (Parancs + R + Sugár).

 •  Chamfer (Letör): Parancs + Két elem
Két metsző vonal közé egy letörő vonal szerkesztése.
· Dist. (Táv.): letörési távolságok megadása/mutatása (Parancs + D + Értékek).

---

 •  Stretch (Nyújt): Parancs + Elemlista + Vektor
Rajzelem(ek) (Crossing, vagy CP móddal!) kijelölt csomópontjainak elmozdítása a többi csomóponthoz képest, és a metszett élek nyújtása. A teljes egészében az ablakba eső elem(ek) a Move-hoz hasonlóan elmozdul(nak), míg a Crossing ablak határolóéleit metsző elem(ek) ablakba eső pontja(i) elmozdul(nak), a külsők nem.

---

 •  ARray (Kioszt): Parancs + Elemlista + (mátrix, vagy poláris kiosztás?) Rectangular/Polar + ...
·  mátrix (Rectangular) kiosztásnál az oszlopok (x) és sorok (y) számát, majd ezek távolságát kell megadni,
·  körkörös (Polar) kiosztás esetén megadandó a forgatás középpontja, és az alábbi három adatból kettő:
   – elemszám (az eredetivel együtt), (•>ha nem akarjuk megadni, [Enter])
   – a kitöltendő szögtartomány (•>ha nem akarjuk megadni, írjunk 0-át!)
   – az egyes elemek közötti elforgatási szög (•>csak akkor kell megadjuk, ha valamelyik kérdésre nem válaszoltunk)
   végül választhatunk, hogy az kiosztott elemek elforduljanak-e (Y/N).