Számítógépek alkalmazása 2

AutoCAD 3D/3

2006. tavaszi félév 

Tartalom:
Papírtér

Nézetablakok, és
beállításaik

Nézetek

Axonometria,
Perspektíva,
Mentés,

Render

Anya­gok,
Fé­nyek,
Je­le­ne­tek,
Hát­tér,
Ren­der

Készítsük el a hobbitház modelljének dokumentációját és renderelt képét.

 • Papírtér – nézetek

A papírtér használatához az eddig használt Modell lapról – a gra­fikus te­rü­let alatti El­ren­de­zésN (LayoutN) fül­re kat­tint­va – át kell vált­sunk egy el­ren­de­zési lap­ra. Az el­ren­de­zé­si lap két­di­men­zi­ós pa­pír­te­ré­ben nézet­ablakok (Viewports) segít­sé­gé­vel jele­nít­hetjük meg a mo­dell­tér­ben létre­hozott test adott néze­te­it. A né­zet­ab­la­kok tar­tal­ma (papír­térből) egy­ide­jűleg nyom­tat­ható, akár ab­la­kon­ként külön megadva a nyom­tatási meg­jele­ní­tés­módot (drót­vázas, takart­vona­las, ren­de­relt).

Rajzoljunk három nézetablakot a bal alsó saroktól 1-1 cm-rel el­ma­rad­va. (Hogy nyomta­tásban ne lát­szód­janak a né­zet­ab­la­kok kon­túr­jai, le­tilt­hat­juk külön(!) fóli­ájuk nyom­tatá­sát.)

Hozzunk létre a nézetablakokat az MNézet (MView) pa­ranccsal (Nézet • Nézet­ablakok > 1 nézet­ablak (View • View­ports > 1 View­port)), a nézet­ablak átló­jának két vég­pont­ját (milli­méter­ben) meg­adva:

•> MNézet(MView) 10,10 @80,70
[Enter] 90,10 @40,70
[Enter] 10,80 @120,90.

»  A parancs Objektum opci­ójá­val bármely zárt elem (vonal­lánc, kör, el­lip­szis, régió…) nézet­ablakká kon­ver­tál­ható.


Állítsuk be az alsó két nézet­ablakban a modell orto­go­ná­lis (e­lül­ső-, és bal­ol­dali-) néze­teit.

Egy nézet­ablakra duplán kat­tintva át­lép­he­tünk modell­térbe, és be­ál­lít­hat­juk a kí­vánt né­ze­tet – leg­egy­sze­rűb­ben a Nézet ve­zér­lő lis­tá­já­ról vá­laszt­va
(pl. -Nézet(-View) Elöl(front)).

»  A fönti nézet­beál­lí­tási mód el­for­gatja a koor­di­náta­rend­szert is!

Az elöl- és oldalnézet egymáshoz igazí­tására, és a rajz-lépték meg­adá­sára alkal­mazzuk a Zoom parancs Közép (Cen­ter) opcióját: a nézet­ablak kö­ze­pé­re igazí­tandó pont lehet 0,2.5 a méret­arány 10xp.

»  Egy M = 1:100-es léptékű, mé­te­res alap-egy­ségű rajz 1 modell­téri egy­sége 10 papír­téri mm-nek felel meg.

A fölső nézet­ablakban állít­sunk be egy víz­szintes (álló kép­síkos) pers­pek­tív néze­tet.

•> DNézet (DView) Mind(All)[Enter] (•>a parancs fu­tá­sa alatt csak a ki­vá­lasz­tott elemek je­len­nek meg, még­pe­dig ki­válasz­tá­suk sor­rend­jé­ben)
Pontok(POints) (•>meg­adás fő-, és néző­pont­tal)
0,0,1.5 (•>főpont az épület közép­pontja fölött, hogy né­zet­vál­táskor a kamera ezen pont körül fo­rog­jon)
@9<-60 (•>kamera 9 méter távol, a be­járat­tól jobb­ra, a fő­pont­tal azo­nos magas­ság­ban •>két irány­pont!)
TÁv(Distance) [Enter] (•>vál­tás pers­pek­tív módba)
Zoom(Zoom) 35 (•>a ka­me­ra len­cse­tá­vol­sá­gának, s ez­zel e­gyütt látó­szö­gé­nek ál­lí­tása)
TÁv(Distance) (•>távolság állítása egérrel (a meg­je­le­nő ké­pen az egeret a föl­ső csúsz­kán moz­gat­va be­ál­lít­juk a tá­vol­sá­got , az épp ak­tu­ális ér­téket pe­dig kat­tin­tás­sal fo­gad­hat­juk el), vagy be­írás­sal, pl.:) 10
[Enter] (•> a pa­rancs­ból tör­té­nő ki­lé­pés)

•> A beál­lított nézetet mentsük a Nézet (View) pa­rancs pa­ne­lén.


Állítsuk be a nézetablakok megjelenítési módját: az alsó kettőt takartvonalasra, a fölsőt rendereltre.

»  Papír­tér­be való vissza­téréshez kat­tint­sunk dup­lán a nézet­abla­kokon kívülre, vagy az alsó státusz­sor Modell gombjára.

A nézetablakok tulajdonságait (kijelölésük után) közvetlenül is állíthatjuk a Módosítás • Tulajdonságok (Modify • Properties) parancs panelje segítségével.

•> A lépték beállításához a Felhasználói lépték (Custom scale) ro­vat­ba írjunk 10-et. (Esetleg a Lépték­Lista­Szerk (Scale­List­Edit) pa­ranccsal ve­gyük lis­tába ezt a lép­téket, s at­tól kezdv­e a Szab­vá­nyos lép­ték (Stan­dard scale) rovat­ban min­dig elér­hető lesz.)

•> A már be­állí­tott nézet vé­let­len módo­sítás elleni vé­del­méhez a Meg­je­le­nés rög­zí­tése (Display locked) rova­tot ál­lít­suk Igen-re.

•> Takart­vonalas nyom­ta­tás­hoz az Ár­nyalt nyom­tatás (Hide plot) rova­tot ál­lít­suk Takart­vonalas-ra (Hidden).

Kótázzuk be az elöl- és oldalnézeteket papírtérben.

A kótázás papír­térben is a már ismert módon, a mére­tezni kívánt ele­mek jel­lem­ző pont­jaira mutat­va tör­té­nik. A modell­tér­ben való hasz­nálatra szánt kóta-stílu­sokon viszont minden­képp igazí­tani kell.

•  A DIMSCALE vál­tozó a kóták mére­tét szabá­lyozza: tíz­sze­rezve azok mé­re­te is tíz­szere­ződik.

•  A DIMLFAC változó értéke a mért méreteket szorozza be – értékét módo­sí­ta­nunk kell a pa­pír­tér és modell­tér köz­ti lép­tékkel. E változó alap­értéke az Acad-hu sablonban 100 (hogy a méter­ben rajzolt elemek kótái centi­mé­ter­ben íród­ja­nak ki), most, mivel a papír­tér­re 10-szeres szorzót al­kal­maz­tunk, e vál­tozót 10-re (100/10-re) kell csök­kent­sük.

Mindkét változó elérhető a Formátum • Méretstílus (Format • Dimension Style) panel [Módo­sítás] (Modify) gombjával meg­jele­nít­hető panelen: Illesztés (Fit) lap Globális lépték használata (Use overall scale of) rub­rikája, ill. Elsőd­leges mér­ték­egy­ségek (Primary Units) lap Lépték (Scale factor) rubrikája.

»  Ha a beállított válto­zásokat elfogadva kilé­pünk a kóta-formá­tumok paneljéről, az épp változ­tatott stí­lusra hivatkozó kó­ták auto­mati­kusan módo­sulnak. Ha egy rajzban több kóta­stílus létezik, a Méret (Dim) parancs Aktu­alizál (Up­date) opció­jával az épp aktu­ális stílust át­vihet­jük a kije­lölt kótákra.

»  Kótá­záskor a rajzban auto­matikusan létre­jön egy (nem nyom­tat­ható) DefPoints fólia, melyre a kóták defi­níciós pontjai kerül­nek. E defi­níciós pontok egy­részt elle­nőr­zést jelen­tenek, más­részt meg­könnyí­tik az utó­lagos módosítást: ha egy kótára kattin­tunk, e pontok (is) aktív­vá válnak (ezt kék négyzet jelzi): ha ek­kor rá­kat­tin­tunk vala­melyik­re, az (pi­rosra vált, és) szaba­don át­helyez­hető lesz. Mivel pedig a kóták asszo­cia­tívak, a defi­níciós pont(ok) át­helye­zése után auto­mati­kusan az aktu­ális új értéket (tá­vol­ságot, szöget…) jelzik – kivéve ha vala­miért egye­di­leg módo­sítottuk a kijel­zett érté­ket, mert ilyen­kor tovább­ra is az álta­lunk meg­adott ér­ték/szö­veg marad a kó­tára írva.

»  A kótára kattin­tással nemcsak a defi­níciós pontok módo­sít­hatók: a szöveg be­illesz­tési pontja értelem­szerűen a kóta feli­ra­tá­nak át­helye­zését szolgálja (pl.egymást takaró feli­ratok esetén), az alapvonal két vég­pont­ja segít­sé­gé­vel pedig a kóta helyét vál­toz­tat­hat­juk. E móds­zer (a [Shift] bil­len­tyűt lenyomva tartva) máso­lással is kom­bi­nál­ható.

 • Renderelés – anyagok

Munka közben a megjelenítés leg­cél­szerűbb módozata való­színűleg a drót­váz­modell (2D wire­frame), mivel ilyenkor minden él látható. (Biztonság kedvéért termé­szetesen érdemes időnként a takart­vonalas, vagy az árnyalt képet is ellenőrizni. A kész mo­dell megjelenítésére a foto­realisztikus (ren­de­relt) meg­jelenítést alkal­mazhatjuk.

A RAnyag (RMat) parancs (Né­zet • Ren­der • Anya­gok (View • Render • Materials) menüpont) meg­jele­níti a rajz­ban defi­niált anya­gok (egye­lőre üres) lis­táját.

A legördülő listából alapvetően kétféle anyagtípus közül választhatunk: a "szabványos" (standard) anyag­defi­ní­ciók mel­lett mód van három­féle (gránit, márvány, fa) 3D mintázat hasz­nála­tára is – e min­tá­za­to­kat a prog­ram generálja, 3D-s jellegük pedig úgy fogható föl, mintha egy valódi 3D-s a­nyag­min­tá­ból met­sze­né ki amo­dell a meg­jele­níteni kívánt darabot – az ilyen min­tázat biz­to­san foly­tonos marad az él­át­for­du­lás­nál is.

Definiáljunk egy új "gránit" típusú anyag-mintázatot.

A legördülő listáról a Gránit anyagot választva, majd az [Új] ([New]) gombra kat­tint­va "új anya­got" hoz­ha­tunk lét­re (ha ezt az al­ki­mis­ták meg­ér­het­ték vol­na…).

•> A megjelenő panelen adjuk meg az anyag nevét (Material Name).

•> Állítsuk be a mintázat Léptékét (Scale) mondjuk 0.1-re.

»  A bal oldali tulajdonság-lista (Attri­bú­tu­mok, Attributes) meg­felelő vá­lasz­tó­kap­cso­ló­ját be­je­löl­ve mó­do­sít­hat­juk az adott tulajdonsághoz tar­tozó ér­té­ke­ket. Az ilyen típusú 3D anyagok esetén legfontosabb nyilván a mintázathoz használt alap-színek megadása – azaz kikísérletezése.

Importáljunk a rajzba egy tégla anyagmintázatot.

Használjuk az AutoCAD-hez kapott minta-anyagok valamelyikét is, melyek importálása az [Anyagtár] ([Materials Library]) gombbal megnyitható panelen keresztül történhet.

•> A jobb oldali listán kattintsunk a "Brown BumpyBrick" névre

•> A középső legördülőmenüből válasszuk a Kocka (Cube) opciót,
majd kattintsunk az [Előnézet] ([Preview]) gombra

•> Végül az [<Import] gombbal csatoljuk az anyagmintát a rajzhoz.


Ellenőrizzük a tégla anyagmintázatát.

Az anyagok bal oldali listáján kattintsunk a most importált tégla-mintázatra, majd a Módosítás (Modify) gombra. A megjelenő panelen módosíthatók az anyag alaptulajdonságai.

•  Megadható az anyag színe, méghozzá mindjárt háromszorosan, mert külön állítható az szín (color), a szórt (ambient) szín, és a tükröződés (reflection) szín, ill. ezek értéke (value). Mindhárom esetben megadható RGB (Red, Green, Blue) vagy HLS (Hue, Lightness, Saturation) színkód, vagy az elem saját ACI színe (AutoCAD Color Index).

•  A tükröződés (reflection) esetén a fényvisszaverődés megjelenítésére aktiválható a Tükrözés (Mirror) kapcsoló.

•  Az érdesség (roughness) a fényvisszaverődés méretét határozza meg (durva anyag esetén ez nagyobb és szórtabb).

•  Az átlátszóság (transparency), és a fénytörés (refraction) az anyag át­lát­szó­sá­gának (át­tet­sző­sé­gé­nek) mértékét, ill. a fény­át­eresz­tő anyag fény­törési té­nye­zőjét adja meg.

•  A felülettérkép (bump map) a felület domborzati viszonyairól ad információt.

•  A mintázat, tük­röző­dés, átlát­szóság és felület­térkép ese­tében meg­adható pi­xel­es kép.

A minta-lépték el­len­őrzéséhez kat­tint­sunk a Bit­kép be­állí­tása (Adjust Bitmap) gomb­ra.

•  Hasonló sorolt mintázatok esetén a Mozaikolás (Tile) opciót kell bejelöljük.

•  Választ­hatunk, hogy a mintázat a teljes elemhez il­lesztjük (Objek­tumhoz il­lesz­tett (Fit To Object)), vagy egy adott mé­re­tet ren­de­lünk hozzá (Rög­zített lép­ték (Fixed Scale)). A lép­téket a Lépték (Scale) rovatban ad­hat­juk meg.


A létrehozott anyagot többféleképp vehetjük használatba.

•  A legegyszerűbb módszer, ha a [Hozzárendelés] ([Attach]) gombra kattintva kijelöljük azokat az elemeket, amelyekhez az adott mintázatot szeretnénk használni.

•  A [Fólia szerint] ([By Layer]) gombbal megnyitható panelen az egyes fóliákhoz rendelhetünk az anyagokat. Ez talán a legátláthatóbb megoldás.

•  Végül az [ACI szerint] ([By ACI]) gombbal megnyitható panelen az AutoCAD Color Index szerinti színekhez rendelhetők anyagok. Ez a legflexibilisebb megoldás, hiszen így akár a blokkok és szilárdtestek egyes részei is különböző anyagjellemzőket kaphatnak.

Rendeljünk anyagokat a modellhez.

•> Kattint­sunk az [ACI sze­rint] ([By ACI]) gombra, majd ren­del­jük a Gránit anyagot a a hobbit­ház (fóli­ájának) szí­né­hez (pl. piros), a tégla mintá­zatot pedig vala­mely másik színhez (pl. lila).

•> A bejárat "be­fala­zásá­hoz" már csak annyit kell tennünk, hogy a bejárat lapját át­szí­nez­zük. Ezt (a lap­ki­hú­zás­nál is hasz­nált) SzTest­Szer­keszt (Solid­Edit) par­ancs Lap Szín (Face Color) opci­ó­já­val tehet­jük meg (Módo­sítás • Szi­lárd­tes­tek szer­kesz­tése • La­pok szí­ne­zé­se (Modify • Solids Editing • Color Faces) menüpont).

 • Renderelés – fényforrások

Vetett árnyék természetesen nem létezhet fényforrás nélkül – adjunk meg mi is fényeket a Fény (Light) parancs (Né­zet • Ren­der • Fény (View • Render • Light) menüpont) segítségével.

•  A panel jobb oldalán a felületeket egyenletesen megvilágító szórt fény (Ambient Light) tulajdonságait (intenzitását és színét) állíthatnánk (de nem tesszük).

További, már iránnyal rendelkező fényforrásokat az [Új] ([New]) gombra kattintva hozhatunk létre – miután kiválasztottuk a fényforrás típusát a legördülő menüből.

•  Távoli fényforrás (Distant Light) adott irányú (gyöngülés nélküli) párhuzamos fénysugarak.

•  Pontszerű fényforrás (Point Light): egy pontból sugárirányban terjedő, a forrástól mért távolsággal gyöngülő fény.

•  Reflektor-fény (Spotlight) adott forrású és irányú, a forrástól mért távolsággal gyöngülő fénykúp – a teljes (hotspot) és a gyöngülő (falloff) megvilágítás kúpjainak szögei külön szabályozhatók.

Definiáljunk egy távoli fényforrást.

»  A nap-irány korrekt megadásához szükség lehet az [Északi irány] ([North Location])gombbal megnyitható panelre. Alapértelmezésben a program a világ koordináta-rendszer Y tengelyének irányát tekinti északnak.

•> Az [Új] ([New]) gomb hatá­sára megjelenő panelen nevez­zük el a fény­forrást (mondjuk Nap-nak). Meg­ad­ható a szín és intenzitás is.

•> Ahhoz, hogy a fény­forrá­sunk valóban elő­idéz­zen ár­nyékot, akti­vál­nunk az Árnyé­kok számí­tása (Shadow On) kap­csolót. Ezután kat­tint­sunk a [Árnyék be­állí­tá­sai] ([Shadow Options]) gombra, és a meg­jelenő pane­len akti­váljuk a Test­árnyékok/sugár­köve­téses ár­nyékok (Shadow Volumes/Ray Traced Shadows) opciót, végül [OK]).

•> Az előbbi panelre vissza­térve adjuk meg a fény irányszögét (azimuth) és magassági szögét (altitude).

•> Ha pontosabb megadásra vágyunk, kat­tint­sunk a [Napállásszámító] ([Sun Angle Calculator]) gombra. A megjelenő új panelen meg­ad­hat­juk az ábrá­zolni kívánt árnyékok dátumát és idejét (ehhez az idő­zó­nát, és hogy a nyári idő­számítást hasz­nál­juk-e), il­let­ve a hely­szín (föld­rajzi hosszú­ság és szé­les­ség sze­rinti) koor­diná­táit. Ha vala­kinek ez sem elég segítség, kat­tint­son a [Föld­rajzi el­helyez­kedés] ([Geographic Location]) gomb­ra, ahol Európa tér­képén kat­tint­va, vagy a meg­je­lenő város-lis­táról vá­laszt­va ad­hatók meg a hely­szín koor­dinátái.


Definiáljunk egy pontszerű fényforrást.

•> Az [Új] ([New]) gomb hatá­sára megjelenő panelen most is el kell nevez­zük a fény­forrást (Lámpa).

•> Válasszuk az inverz négyzetes (inverse square) gyengülést (attenuation).

•> Állítsuk meg a fényforrás intenzitását 1.5-re.

•> Kapcsoljuk be az árnyékvetést (Árnyé­kok számí­tása (Shadow On)).

•> Végül kattintsunk a [Módosítás] ([Modify]) gombra, és adjuk meg a fényforrás helyét, pl. 0,-2,2 (a világ koordinátarendszer szerint).


 • Renderelés – jelenetek

Amennyiben több nézetet és/vagy (egy vagy több fényforrást használó) bevilágítást akarunk renderelni, célszerű belőlük névvel elmentett jeleneteket létrehozni a Jelenet (Scene) parancs (Nézet • Render • Jelenet (View • Render • Scene) menüpont) segítségével.

Hozzunk létre egy "Éjjel" és egy "Nappal" jelenetet a "Lámpa", és a "Nap" használatával.

•> A Jelenetek (Scenes) panelen kattintsunk az [Új] ([New]) gombra.

•> A megjelenő panelen adjuk meg a jelenet nevét ("Éjjel").

•> A névvel elmentett nézetek (views) bal oldali listá­járól most ne válasszunk – azaz hagyjuk ki­je­löl­ve a minden­kori aktu­ális (current) nézetet.

•> A fényforrások (lights) listáján kattintsunk a "Lámpa" elemre.

•> Végül kattintunk az [OK] gombra.

•> A fönti lépések ismétlésével hozzuk létre a "Nappal" jelenet a "Nap" fényforrás használatával.


 • Renderelés – háttér

A modell mögött megjelenő hátteret a Háttér (Background) parancs (Nézet • Render • Háttér (View • Render • Background) menüpont) által megjelenített panelen állíthatjuk.

•  A háttér lehet egyszínű (solid) RGB ill. HLS színkóddal adott háttér-szín, vagy az AutoCAD aktuális háttérszíne.

•  Megadható színátmenetes (gradient) kitöltés.

•  Megadható háttérképként pixelgrafikus kép (image).

•  Alkalmazható az összemosás (merge), amikor az épp aktuális képet és a renderelt képet egyesíti a program.


 • Renderelés – render

Maga a renderelés (a renderelt kép kiszámítása) a Render paranccsal indítható (Nézet • Render • Render (View • Render • Render) menüpont) .

Állítsuk elő a renderelt képet.

A renderelés finomhangolására szolgáló panelen számos opcióból választhatunk.

•> A meg­jele­nítés típusa (rendering type) listáról válasszuk a foto­rea­lisz­ti­kus sugár­követett, (photo raytrace) módot.

•> A renderelt jelenet (scene to render) listán álljunk az "Éjjel" jelenetre.

•> Komolyabb modell esetén jó ötlet lehet (de most fölösleges) egy gyor­sabb próba: ennek érdekében a kiválasztási prompt (query for selection) csak a kiválasztott elemekkel a vágóablak (crop window) csak egy kijelölt területen hajtja végre a renderelést.

•> Ha minél gyorsabban akarunk renderelni, aktiváljuk a párbeszédpanel nélkül (skip render dialog) kapcsolót (kikapcsolás: RPref).

•> A simított árnyalás (smooth shade) kapcsoló hatására a ren­de­re­lés el­tün­te­ti azon felü­letek közti éleket, melyek normálisai által bezárt szög kisebb mint a simítási szög (smoothing angle) rovat értéke. (Ha e szög túl nagy, a hatszögű oszlop hengernek fog látszani.)

•> Az előzőekben beállított anyagok használatához és a fény­források ve­tett ár­nyé­kának meg­jele­níté­séhez (meg­lepetés!) aktiválnunk az anyagok hasz­nálata (apply materials), és az árnyékok (shadows) kap­csoló­kat.

•> A Megjelenítési opciók (Rendering options) rovat [További beállítások] ([More Options]) gombjával meg­jele­nít­hető panel hát­lapok eltávolítása (discard back faces) kapcsolójával megadhatjuk pl. hogy a program ne számoljon azon la­pokkal, melyek normálisa nem felénk mutat, így meg­felez­hetjük a számí­tás­nal figye­lembe veendő felü­letek szá­mát.

»  Most megtehetjük, mert a test­modell minden felü­letének normálisa a test bel­sejéből kifelé irányul, de felület­modell esetén ez az opció egyes felü­letek eltűnését ered­ményez­heti!

•> Ha minden beállítás megfelelő (és ezt a képernyőn ellenőriztük is), az eredményt fájlba is menthetjük: a listából a Nézetablak (Viewport) helyett válasszuk ki a Fájl (File) opciót, majd az alatta lévő gombbal megjeleníthető panelen adjuk meg az elmenteni kívánt fájl méretét (pixelben), és formátumát (Compressed TGA, 24 bit-es színmélység).

»  Az elmentett képet pl. a (magáncélra!) ingyenes IrfanVIEW programmal megnézhetjük, szükség esetén "méretre szabhatjuk" – és (célszerűen) át is konvertálhatjuk pl. JPG formátumba.

»  Ha elegendő a képernyőn látható kép felbontása is, használhatjuk a JPGKI (JPGKI) parancsot.

(c)2006.  Strommer L. • BME Építészeti Ábrázolás Tanszék